A szenvedély születése

Nem ismerek olyan gyermeket, aki először hallott motor dübörgést, először látott egy elsuhanó motort, és ne dobbant volna meg a szíve.
Később a motoron megélt szabadság és a sebesség érzése, az izgalmas kalandok egyre erősebbé teszik a korábban csak pillanatokra megjelent motorhoz, a motorozáshoz való vonzódást.
Ez történt velem is. Nagy élmény volt, amikor 10 éves gyermekként felülhettem apám „szürke tankos csepeljére”. Mai szemmel nézve ez nem volt szédületes száguldás, de a körül ölelő menetszél, és barátaim elismerő pillantásai mély nyomot hagytak bennem. Annyira mélyet, hogy amikor 6 éves fiam elém állt, és azt mondta: Apa én is motorozni szeretnék, mint Dani, gyermekké fiatalodtam, hogy újra átélhessem ifjú kori élményeimet.

Dani a barátom fia, aki ekkor már 12 éves „komoly motoros” volt. Saját robogóját szerelte, festette. Motorozott hegyen völgyön, és tűnt el a gyúrói földutakon mögötte magasodó porfelhőben. A motorversenyzés vírusa rá egy motoros bemutatón ugrott át, ahol a vele egyidős Talmácsi Gábor szórakoztatta a nézelődőket. Apja ott nyomban elintézte, hogy a Talmácsi Motoros Iskola követező edzésén már ott lehessen.

-Te nem akarsz motorozni?- kérdezte Balázst.
Ő természetesen akart. Ezzel megpecsételődött a sorsunk. Hiába figyelmeztettek többen, hogy innen nincs visszaút, és hogy a motorversenyzés rengeteg áldozattal jár.
A soron következő edzésen Balázs már ott rótta a köröket szorosan Danira tapadva. A Talmácsi Motoros Iskola akkoriban országos bajnokságokat rendezett 50 ccm-es kétütemű automata motorokkal versenyzők számára 5 éves kortól három korcsoportban. Első edzésünk után két héttel a versenynaptár szerint éppen jött egy bajnoki forduló. Az ezen való indulás még nem látszott reálisnak. Részben a tapasztalat hiánya miatt biztonsági okokokból, részben azért, mert a pilóták fiatal kora ellenére voltak a mezőnyben több éve motorozó „profi” versenyzők. Talmácsi úr észre vette a Balázsban szunnyadó tehetséget, és meggyőzött, hogy bátran elindíthatjuk őt az edzésen látottak alapján. A rajtrácsot az előző verseny eredménye alapján foglalták el a pilóták. Tekintve, hogy Balázs előtte nem versenyzett, az utolsó kockából indult.
Nagy volt a meglepetés! A kölcsönkapott síruhában bakancsban nagyon outszájdernek látszó fiú nyert a "profi" mezőny előtt, kört rakva a harmadik helyezettre.
Na innen már végképp nincs visszaút. Ez az érzés sokszor visszaköszönt motoros pályafutásunk során. Tisztában voltam a motorsport költségességével illetve anyagi korlátainkkal, de nem akartunk elszalasztani egyetlen kecsegtető lehetőséget sem.

A kilencvenes években Magyarországon népszerű volt a motorsport. A gyorsasági szakág volt a legnépesebb. Több magyar versenyző rendszeresen szerepelt nemzetközi versenyeken. A regionális Alpok-Adria kupasorozat, illetve az Európa-bajnokság volt a leghozzáférhetőbb, de volt a MotoGP-ben sikeresen szereplő versenyzőnk Talmácsi Gábor személyében, és volt egy magyar csapat a Tóth Team, amely az ifjú Tóth Imre mellett foglalkoztatott dobogós helyesésekre is predesztinált külföldi pilótákat. A média követhetővé tette ezeket az eseményeket.
Mindez nagyon népszerűvé tette a serdülő korú versenyzőket foglalkoztató egyesületeket. Komoly konkurencia alakult ki közöttük, amely gyakran nem nélkülözte az acsarkodást sem. Ez természetesen nem szolgálta a nemes ügyet.

Balázs a Talmácsi Motorsport Egyesületben kezdett. Lehetőségünk nyílt bérelt motorral versenyezni, így nem kellett azonnal nagy költségekbe verni magunkat. Később fokozatosan bővült eszköztárunk. Védőfelszereléssel, saját motorral, szállító eszközökkel. Ezt követően már csak a gázt kellett húzni.

Ezzel nem volt probléma.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés