Körülbelül azt tapasztaltam, amit versenyzőtársaimtól hallottam. Sok hupli, track versenyeken képződött keréknyomok és a pálya mellett fetrengő motorosok.

Szabad edzésen én is megtaláltam egy buckát a célegyenes előtti kanyarban. Miután átugrottam rajt, lepihentem a fűvön. Sokan jártak így, kisebb- nagyobb károkat szenvedve. Én viszonylag kis áldozattal megúsztam. A lábtartóm és a fékkarom tört le.

Időmérőn a 9. rajtkockát sikerült megszereznem, de úgy éreztem, vannak tartalékaim. Figyelembe véve, hogy először versenyeztem itt, illetve balesetem miatt hosszú pihenőre kényszerültem elégedett voltam. Az első helyeken egyébként a hazai favoritok illetve a közeli Lengyelországból átruccant, komoly pályaismerettel rendelkező motorosok osztoztak.
Jött a verseny! A pálya felett megálló esőfelhők, a lehullott pár esőcsepp okozott némi riadalmat, de megúsztuk szárazon.
Nagyon jó rajtot vettem. Negyedikként fordultam a célegyenes végén. Dudival egy ötös bolyban motoroztunk, amelyik már az első körben elszakadt a többiektől. Nagyon könnyedén tudtam tartani a tempót. Mögöttem volt többek között a hazai favorit Prager is. A második körben a célegyenes utáni sikanéból akartam kigyorsítani, de nem találtam a 3. fokozatot. Letört a sebváltó karom, sajnos fel kellett adnom a küzdelmet.
Az előzmények alapján a versenyem sikerülhetett volna jobban is.
Csüggedésre azonban nincs idő! Két hét múlva következik Rijeka!