Az asseni kihagyott futam után még reménykedtem benne, hogy valami csoda történik, és indulhatok Sachsenringen. Szorgalmasan jártam az oxigén kezelésekre, gyógytornára, kondició edzésekre, bevetettünk minden „tecnikát” gyógyulásom felgyorsítására. A törés szépen gyógyult, de az eséskor elszenvedett ficam következményei makacsabbnak bizonyultak. Orvosaim tanácsára, hogy az ínszalagok sérülése ne hagyjon maga után maradandó károsodást, fájó szívvel, de lemondtam a Német nagydíjon való részvételről. Nagyon reménykedtem, hogy a doningtoni versenyig hátralévő egy hét elég lesz ahhoz, hogy orvosaim beleegyezését megkapjam. Csak a gyógyulásra koncentráltam fizikailag és lelkiekben is. Izgalommal vártam a végső döntés határidejét, július 20-át. És igen, megszületett a várva várt döntés – VERSENYEZHETEK!

Nagy izgalommal és motiváltan készültem az utazásra Donington Parkba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés