A mai motorcsodákat látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a hosszú útról, mely a farönkökön görgetett terhektől napjainkig vezetett. Az egyik legfontosabb felfedezés a kerék volt ezen az úton, amely alapvetően meghatározta a járművek későbbi fejlődését.

A nagy találmányok felfedezői nincsenek mindig tisztában találmányuk nagyszerűségével. Ezért néha nem is tudjuk nevükön nevezni őket. Így történt ez a kerékkel is. Sőt azt sem tudjuk ki épített „járművet” két egy nyomon guruló kerékből. Ezt már joggal nevezhetnénk kerékpárnak. Azt azonban tudjuk, hogy Leonardo da Vinci évszázadokkal megelőzve korát, olyan kerékpárt épített, melyen pedálok voltak, és lánchajtással sőt áttétellel is rendelkezett. Csak sokkal később váltak általánosan használt eszközökké az akkor még fából készült kétkereküek.

De hogy lett a kétkereküekből motorkerékpár?
Itt került képbe a gőzgép. Eugène Michaux és Louis-Guillaume Perreaux, francia mérnökök voltak, akik összekapcsolták a kerekek, a pedálok és a gőzgép lehetőségeit 1869-ben. Szerkezetük a nem túl kényelmes rugózás miatt a „csontrázó” becenevet kapta, de egy olyan motor volt, amely képes volt önállóan mozogni.
A fejlődés következő mérföldkövei a Daimler – Maybach motoros drótszamara, illetve Wilhelm Maybach 1885-ben megalkotott gyorsjáratú benzinmotorosa.
1894-ben Németországban beindul a motorkerékpárok sorozat gyártása. Ezek az 1428 ccm-es 2,5 LE-ős 25 km/óra sebességgel száguldó vízhűtéses Hildebrand  Wolfmüller motorok voltak.
A fenti fejlesztések hatalmas áttörést jelentettek a közlekedés terén. Az emberek immár nem csak saját fizikai erővel mozoghattak, hanem a technológia erejét is felhasználhatták. A motorok egyre nagyobb teljesítményével a közlekedés egyszerűbbé, gyorsabbá és kényelmesebbé vált.
Tehát a motorkerékpárok születése a kerék feltalálásával kezdődött, sok- sok ötletnek és innovaciónak köszönhetően váltak közhasználatú járművekké.
Innen már csak egy ugrás a motorsport megszületése.