A vasárnapi futamot követően fárasztó, 40 órás repülőút után kedden késő este landolt az A320-as Airbusunk a Liszt Ferenc repülőtéren. Ezzel véget ért a két hetes ausztráliai kalandunk. Nem csak az utazás, hanem az idegenben eltöltött idő is hosszú volt.

 

 
A Phillip Islandi futam a világbajnokság egyik legnagyobb erőpróbája. A hosszú repülőút és a 10 óra időkülönbség mindenkit megvisel. Még két- három nappal az érkezés után is jól elkülönülő két embercsoportot lehet megkülönböztetni a pályán: az ausztráliaiakat és az alva járókat.
 
A Malév csődje miatt az idei utunk a szokásosnál is kényelmetlenebb volt. Eredeti helyfoglalásunkat törölték, kénytelenek voltunk elfogadni az éppen felkínált lehetőséget. Végül három járattal, több mint 10-15 órás reptéri várakozással megtoldva értünk célba.
 
Megérkezésünkkor örültünk a kellemes nyárnak, és a bennünket szinte barátkén fogadó kedves ismerősöknek. A teszt még ideális időjárási viszonyok között zajlott, a hétvégi 38 fok azonban a télből jött embernek elviselhetetlen volt.
 
Számunkra is meglepően jó eredményekkel kezdtük a tesztet, ellenfeleink elképedéséről nem is beszélve. A Superbike Világbajnokság hivatalos honlapján is említést tettek pár sorban fejlődésünkről. Én az első tesztnapon a 4. és 6. helyet szereztem meg, a második napon pedig sikerült megragadni az első nyolcban. Minden pályára lépés során javítottam köridőmön. Az időmérő edzéseken is jól szerepeltem, ennek köszönhetően a 8. kockába kvalifikáltam. Nagy reményekkel vártam a vasárnapi futamot, de az sajnos nem úgy zajlott, ahogy megálmodtuk. A Pirelli által felkínált egyik gumikeverék sem bírta a reszelő érdességű és  közel 50 C°-os aszfaltot. Ez a Pirelli szakemberei számára is nyilvánvalóvá vált, ennek beismerése, hogy a versenytávot 21 körről 15-re csökkentették. Ezek a körülmények azonban mindenkit egyformán érintettek. Ezt a problémát én megfejeltem azzal, hogy egy selejtes gumi garnitúrát kaptam ki. Edzésen futott 1:35.2-es időmhöz képest a nyolcadik körtől nagy kockázatot felvállalva is csak 1: 40 körüli, a verseny végén pedig 1:44-es köröket tudtam futni. A telemetriát visszanézve, már a második körben észlelhetők voltak a rendellenes megcsúszások a kanyarokban. Szerelőim szerint a következő körben már szétrobbant volna a gumim.
 
Lehangoltak ugyan a történtek, de minél gyorsabban törölnöm kell ezeket az emlékeket, és teljes erővel a következő megmérettetésre kell koncentrálnom.
 
Remélem egy ilyen futam után Imolában Fortuna rám mosolyog, annál is inkább, mert tavaly ezt nem tette meg. Tíz helyet javítva rajtpozíciómon, pontszerző helyről motorhiba miatt fel kellett adnom a versenyt. Idén ez remélem nem így lesz!
 
Egyébként bizakodó vagyok, mert az ausztráliai szereplésünk egyértelműen bizonyította, hogy közelebb kerültünk az élvonalhoz, és képesek vagyunk kisebb fajta meglepetéseket is okozni. Egy imolai jó szerepléssel szeretném kárpótolni szurkolóimat, akik a Phillip Islandi futam után nem bonthatták meg behűtött pezsgős üvegeiket.

Üdv,
Balázs

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés