Megfelelő gyakorlat hiányában nem kis fejtörést okozott a helyi építőknek az oválís pályaszakaszok elkészítése. Beton és aszfalt akkoriban még nem volt divatban. Kőből, téglából építették a versenypályákat.

A pálya átadása kb. egy hónapot késett. Az augusztus 12-re tervezett kezdés azonban így sem jött össze. A biztonságot veszélyeztető hibák kijavítása miatt az edzéseket először 13-ra, majd a leszakadó ég miatt 14-re voltak kénytelenek áttenni.

Szombaton végre felsorakozhattak a versenyre kiéhezett pilóták. Meglepően gazdag volt az istállók névsora: Indian, Reading Standard, Harley Davidson, NSU, Thor, Excelsior, Merkel, Peugeot. Ők alkották a korabeli motorgyárak szine-javát.

A 10 körből álló 25 mérföldes verseny egyik legemlékezetesebb futama az 5. volt, melyben Lingenfelder vívott nagy csatát de Rosierrel. A kemény test –test elleni harcban de Rosier látványos repülése után Lingefeldert nyert 55.23 mérföld/óra átlagsebességgel. 
Nagy sikere volt a “4 kör-4 pilóta” futamnak. Ezen a későbbi gyorsasági rekordjai miatt "Cannonball” (ágyugolyó) névre keresztelt Erwin Baker diadalmaskodott.

A rendezvényt az Indian gyár motorjainak versenye zárta volna, de ezt a pálya állapota miatt már nem tudták megrendezni.

Indianapolis azóta sokszor megújult. A későbbi építők már jobban dolgoztak. Rengeteg nagyon rangos autós, motoros versenyt rendeztek itt.

A múltnak ezt a darabját őrzik a régi pálya rajtvonal mentén elhelyezett kövei, melyek nagy tiszteletet ébresztenek napjaink minden rajtuk áthaladó versenyzőjében.

Eső ezen a hétvégén is lehet. A pályát valószínű nem kell átépíteni. Reméljük hasonló izgalmak szemtanúi leszünk, mint azok akik 1909 augusztus 14-én kilátogattak az Indianapolisi Motor Speedwayre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés