Várakozásunkkal ellentétben nem egy napos Dél- európai városba érkeztünk, hanem ellenkezőleg a budapesti nyárból az őszbe zuhantunk.

A hat „fellépésünk” közül csak az első időmérő zajlott száraz aszfalton. A legnehezebb feladat a verseny gumiválasztása volt, mert a két rajtprocedúra alatt az aszfalt jellege háromszor változott. Sokan megpróbálták ezt gumicserékkel végigkövetni – megjegyzem nem sok sikerrel.

Ez a verseny is egyértelművé tette, hogy az első időmérő előtti 25 perc szabad edzés nagyon kevés a pálya feltérképezésére. Látványosan javultak időeredményeim minden felmenetel alkalmával, de a több éve itt versenyző és tesztelő ellenfelek pályaismeretét, tapasztalatát nem tudtam ilyen rövid idő alatt behozni. Viszonylag hiteles forrásból szereztünk tudomást arról, hogy az élen menők motorai is lényegesen erősebbek.

Eredményemmel elégedett vagyok. A cél egy közép mezőny béli pozíció megszerzése volt, amit sikerült teljesítenem.

A 34. rajtkockára kvalifikáltam, de technikai problémák miatt csak a 40. pozícióból kezdhettem a versenyt. Az első rajt után 12, a piros zászló utáni másodiknál 14 helyet jöttem előre. Így 14-ként intettek le. Kis számú szurkoló táborom nagyon boldog volt néhány percig, mert a befutó alapján azt hitték megszereztem a csapat első vb pontjait. A két szakasz összesített eredménye alapján ez azonban csak a 17 helyezésre volt elég. A kisebb csoda nagyon közel volt. Saját pozíciómból – hat hellyel előbbről – indulva ez könnyen teljesülhetett volna.

Következik Assen. Újra megpróbáljuk életre hívni a csodát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés