A műhelyt végig járva nyomon követhettük, hogyan újulnak meg a már kidobott, enyészetre ítélt kincseink. Láttunk nagyon régi Jaguárt, Skodát, Trabantot.
Szimpatikus volt, hogy a muzeális darabokat használják is. Eicher traktor takarítja most is a tanya havát, gurul, mozog  minden két és négykerekű. Tiszteletre méltó, hogy János a bátyja, Miklós által elkezdet művet „írja” tovább, és két fia személyében lesznek követői is.
Mindaz, amit láttunk a Rossol család múlthoz kötődő szenvedélyes tiszteletét, szakmai hozzáértését, dolgos kezét dicséri. Nekik sikerült a velünk pusztuló tárgyakból élöt varázsolni.

Remélem, lesz rá mód, hogy a legszebb darabok közül néhányat megmutassunk kiállításainkon, rendezvényeinken. Különösen apáink számára lesz nagy élmény, hisz a motorozás hőskora és fiatal éveik emlékei elevenednek meg rajtuk keresztül.