Ezúttal közvetlenül karácsony előtt volt lehetőségünk Németh Balázsnak kérdéseket feltenni, aki a válaszokban többek között azt is elárulta, hogy rettentő büszke az idei teljesítményére.

Szia Balázs! Hogyan telik a számodra a téli szünet? Bizonyára hiányzik a motorozás, de nyilván azért sok más tennivaló akad, ami lefoglalja az idődet. Gondolok itt a vizsgaidőszakra és egyebekre. Beszélnél erről egy kicsit? Miként telnek a napjaid?
"Természetesen a motorozás nagyon hiányzik. A főiskolán vizsgaidőszak van, és nekem nagyon sok a bepótolnivalóm. Szeretnék itt is jól teljesíteni, ezért most a napjaim tanulással telnek, „pihenésképpen” edzeni járok. Az elmúlt 15 év alatt hozzászoktam, hogy a versenyidőszak izgalmas hónapjai után bele kell húzni a tanulásba, ami persze nem hoz annyira lázba, mint a paddock világa. Az életem a motorozás, nagyon boldog vagyok, hogy a MotoGP részese lehetek, és ha rajtam múlik, még sokáig szeretnék ott is maradni versenyzőként, azután mérnökként. Ezért fontos nekem a tanulás is."

A jövőddel kapcsolatban tudnál esetleg valamit mondani? Ugyanis rengeteg olvasónk kíváncsi arra, hogy mi lesz veled 2010-ben. (Körülbelül mikorra várható döntés?)
"Sajnos még nem tudom az olvasókat konkrétumokkal megörvendeztetni. Én nyugodt vagyok, türelmesen várom a csapat következő lépését. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a MotoGP résztvevője, és a Balatonring Team versenyzője lehetek. Azt gondolom, hogy sikeres időszakon vagyok túl, 11 világbajnoki pontot szereztem a csapatomnak, ami a saját várakozásomat is felülmúlja, ha figyelembe vesszük a sérülésemet, és azt, hogy számomra ismeretlen kategóriában, nagyrészt ismeretlen pályákon és egy számomra ismeretlen környezetben sikerült egy nagyszerű, segítőkész csapattal mindezt megvalósítani. Készen állok a 2010-es év kihívásaira. Nagyon motivált és elkötelezett vagyok, egyrészt azért, mert a Moto2-es kategória négyütemű tapasztalataim okán több lehetőséget adhat számomra, másrészt azért, mert 2010-ben a Balatonringen, a Balatonring Team színeiben, világbajnokságon versenyezni – ez a legjobb, ami történhet velem."

Az utolsó futam óta mennyire tartod a kapcsolatot a csapattal? Gondolok itt a szerelőkre vagy éppen Jorge Martinezre.
"Valenciában a verseny után nagyon jó érzésekkel és barátsággal, a viszontlátás reményében elköszöntem a csapattól. A szerelőim most megérdemelt pihenőjüket töltik, velük nem beszéltem mostanában. Martinez úrtól bizalmat és nagyon sok segítséget kaptam ebben az évben. A búcsúvacsorán beszélgettünk, és ő pozitívan értékelte a szereplésemet, ami engem büszkeséggel tölt el. Abban maradtunk, hogy a folytatásról Budapesten fogunk beszélni, ha eljön az ideje. A fontos dolgokról mailen értekezünk, pld. a terveimről, nagy örömmel informáltam őt a Junior Príma díj jelölésemről és a MAMS Év Sportolója címemről. A Balatonring Team itthoni képviselőivel napi kapcsolatban vagyok."

Otthon egyébként át szoktátok beszélni a versenyeket? Gondolok itt arra, hogy például apukád vagy anyukád elmondja a véleményét az adott futamodról..stb.
"Amikor versenyen vagyok, szüleim izgatottan követik az eseményeket, mikor hazaérek, egymás után teszik fel a kérdéseket. Nagyon jó érzés számomra, hogy a kezdetek óta támogatnak, mellettem állnak mindenben. 2007-ig Ők és a szerelőm Pécsi Tibor „Maestro” voltak nekem „A csapat”. Minden versenyre együtt mentünk, mindent Ők szerveztek, bonyolítottak. Most, hogy távolabb kerültek az eseményektől, természetes hogy minden érdekli őket, és véleményük is van a történésekről. Szívesen veszem a tanácsaikat, és a háttérben még mindig nagyon sok dologban segítenek."

Mennyire úgymond „borzalmas” időszak egy gyorsasági motorversenyzőnek a téli időszak? Például a téli pihenők után te hogyan vágsz neki egy új szezonnak? Először furcsa motorra ülni, vagy lényegében ott folytatod, ahol abbahagytad?
"Ha tehetném, minden nap motoron ülnék. Mindig irigyeltem a spanyolokat, hogy ők akár télen is kőrözhetnek valamelyik versenypályán. Ilyenkor az a cél, hogy a versenyszezonra csúcsformába hozzam az erőnlétemet, tehát konditerem, futás, kerékpározás a program, de szeretnék majd krosszozni és supermotozni is. Minden tavasszal alig várom, hogy motorra ülhessek, ott folytatom, ahol előző évben abbahagytam, de mindig van egy kis izgalom a kategóriaváltások miatt. Most különösen kíváncsi vagyok az új Moto2-es kategóriára. Már alig várom, hogy kipróbálhassam. Remélem, hogy korábbi négyütemű tapasztalataimból előny kovácsolhatok 2010-ben."

Téged mennyire befolyásolnak a külső tényezők versenyszituációban? Ki tudod zárni teljesen a külvilágot, a reflektorfényt és egyebeket, vagy azért egy kicsit benned van izgalom. Valentino Rossitól például többször lehetett olyasmit hallani, hogy szerinte a rajnál mindenki izgul/fél.
"Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztem a verseny helyszínére csak a feladatra koncentrálok. Ki tudok zárni minden más külső hatást. Először végigmegyek gyalog a pályán, memorizálok mindent, ami fontos lehet az edzéseken és a versenyen. Ettől kezdve a pálya él a fejemben, képzeletben ezerszer végigmegyek rajta. Az első edzésen mindezt átültetem a valóságba és figyelem a motort is. A kiállások alatt megbeszéljük a szerelőkkel a változtatásokat, és hogy mire figyeljek. Edzés után mindent részletesen elemzünk, a telemetriás mérnökkel átvesszük az edzés minden pillanatát, tanácsokat adnak, hogy hol, mit kell javítanom a következő edzésen. Aztán képzeletben megint ezerszer lejátszom, és másnap ugyanígy folytatódik. "

"Nem is akarok és nem is tudok másra figyelni, csak arra, hogy a verseny pillanatáig mindent tökéletesen összehangoljak a fejemben. Kemény mentális és fizikai munka a versenyzőnek és a szerelőknek is. És akkor az időjárás viszontagságairól még nem is beszéltem. A verseny rajtjáig minden össze kell, hogy álljon fejben, technikában egyaránt. Nagyra értékelem csapatom profi munkáját, mert mindig tökéletesen beállított, versenyképes motort adtak alám. Szerencsére nagyon nyugodt az alaptermészetem, ezért konkrétan izgulni nem szoktam a rajtnál, de az adrenalin szépen emelkedik bennem. Kiegyensúlyozott versenyzőnek tartom magam, és képes vagyok minden körülmények között kitartóan csak a feladatra koncentrálni. A verseny alatt tényleg minden más eltűnik, és csak az a néhány méter széles aszfaltcsík létezik számomra."

A főiskolán egyébként sokan bombáznak a kérdéseikkel vagy ott mindenki számára te is csak egy diák vagy?
"A Főiskolán sokan tudják, hogy a VB-n versenyzek, szurkolnak nekem, és versenyek után természetesen gratulálnak az eredményhez, sokat kérdeznek. Jó érzéssel tölt el, hogy megbecsülik az eredményeimet és azt a munkát, amit belefektettem. A tanulással kapcsolatos követelményeknek ugyanúgy meg kell felelnem, mint a többieknek, azzal a kis engedménnyel, hogy nem kötelező az órákra bejárnom. A vizsgákon nincs mese, ugyanolyan hallgató vagyok, mint a többiek. Itt nem számítják be a világbajnoki pontokat."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés