Még az ausztráliai tesztelés előtt készült interjú során szemben ülünk Balázzsal és miközben válaszol a kérdéseinkre azon gondolkozunk, hogy vajon ez a valóban igen nyugodt, szerény, megfontoltan beszélő srác majd háromszázas tempóval, hogyan  száguldozik hétvégéről hétvégére a Supersport világbajnokságon. Hihetetlen… Ha az utcán találkoznánk vele, akkor a fene sem mondaná meg, hogy – ahogyan régebben nevezték – egy „csendes gyilkosról” van szó, akinek a fő szakterülete a motorozás és a sebesség. Ő így szedi az áldozatit, de azért valahol és valamikor mégis elkezdte…
 
- Hogyan kerültél először kapcsolatba a motorokkal, illetve miként kezdődött nálad ez az egész motorozás őrület?
- Németh Balázs: „Már kiskoromban nagyon szerettem biciklizni, szóval a kétkerekűekhez való vonzódás oda vezethető vissza. Apunak van egy barátja, akinek a nálam 5-6 évvel idősebb fia már motorozott. Ők aztán egy kiállításon és a Talmácsi motorsport iskolánál látottakon felbuzdulva megkérdeztek minket, hogy nem lenne-e kedvem kipróbálni a dolgot, amire természetesen igent mondtunk. Nagyon tetszett a motorozás, úgyhogy ezt követően elkezdtem edzésekre járni, ami akkoriban hetente kétszer volt. Egy pár hét után aztán felajánlották a lehetőséget, hogy elinduljak egy korosztályos kupán, ami akkoriban számomra a négy és hét éves kor közötti kategóriát jelentette. Ez már csak azért is igen kellemes emlék számomra, mivel az első versenyemet megnyertem az utolsó rajtkockából indulva.”
 

 

- Fiatalabb korodban hogyan fért meg egymás mellett a tanulás és a motorozás?
- Németh Balázs: „Magántanuló sosem voltam, mindig mindent ugyanúgy teljesítettem mint osztálytársaim. Szerencsére a tanárokkal mindig sikerült megbeszélni, hogy a hiányzásokat kicsit rugalmasabban kezeljék, illetve még ha el is mentem versenyre, akkor a tananyagot mindig sikerült pótolni és visszazárkózni. Ezen felül a tanulmányi eredményeken sem látszott meg a kihagyás, úgyhogy simán megfért egymás mellett a motorozás és a tanulás. Az egyetemen most egyéni tanrendem van, így ott szintén össze tudom egyeztetni a kettőt.”
 
- Németh László: „Szerintem az összeegyeztethetőséget jól bizonyítja az is, hogy Balázs kétszer volt a Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója, kétszer részelsült az „élen a sportban, élen a tanulásban” elismerésben. Egyszóval a tanulással sosem volt gond.”
 
- Az Óbudai Egyetemen mechatronikai mérnök szakon tanulsz. Ez pontosan mit takar?
- Németh Balázs: „Leegyszerűsítve, a gépészmérnöki és a villamosmérnöki szakágak „keveréke”.”
 
- Mennyit jársz bulizni? Akár itthon akár mondjuk egy-egy versenyhétvége után?
- Németh Balázs:”Nos, a paddockban nem igazán szoktak bulik lenni, bár Imiék mesélték, hogy régebben voltak. Ennek egyébként az az oka, hogy ha vége egy versenyhétvégének, akkor mindenki azonnal pakol és távozik a helyszínről. Természetesen, ha itthon vagyok és van egy kicsit több szabadidőm, akkor én is el szoktam menni a barátaimmal bulizni egyet.”
 
- Mint szülő hogyan fogadtad Balázs versenyzés iránti elkötelezettségét?
- Németh László: „Az az igazság, hogy fiatalabb koromban már én is rajongtam a motorokért, bár versenyszerűen nem űztem a dolgot. Balázst illetően sosem volt olyan momentum, amikor azt éreztük volna, hogy itt el kell rettenni a dolgoktól. Mindig tudtuk, hogy nem veszélytelen a motorsport. Egy egészséges féltés volt, mivel láttunk a környezetünkben baleseteket, de Balázst szerencsére elkerülték a komoly sérülések.”

- Balázs kisgyerekként milyen volt?
- Németh László: „Eleven, jó kedélyű gyerek volt, aki aztán egyszer csak megkomolyodott és visszafogottabb lett.”
 

- Balázs, a lányokkal mi a helyzet? ;)
- Németh Balázs: „Ha arra gondoltok, van barátnőm. :) "
 
- Magyar versenyzőkkel milyen kapcsolatot ápolsz?
- Németh Balázs: „Jó kapcsolatban vagyok mindenkivel, de az igazság az, hogy elég keveset találkozok a többiekkel, hiszen én nem versenyzek otthon. Ez korábban, amikor mindannyian Alpok-Adrián mentünk, jóval könnyebb volt, hiszen mindig találkoztunk, azonban most már csak különböző rendezvényeken és díjkiosztókon van lehetőség összejönni és beszélgetni egy kicsit.”
 
- Talmácsi Gábor visszavonulásához mit szólsz?
- Németh Balázs: „Ő ezt a döntését úgy indokolta, hogy nem tudott egyetlen olyan csapattal sem megegyezni, ahol jó eredményeket érhetett volna el, egy közepes teljesítményű alakulat színeiben pedig nem nagyon szeretne versenyezni. Ez érthető, azonban tavaly voltak olyan hírek is, hogy esetleg a Supersport vb-n elindul, aminek én személy szerint nagyon örültem volna, mert egymás ellen sosem volt lehetőségünk menni, aminek elsősorban az volt az oka, hogy mindig más sorozatban vagy kategóriában szerepeltünk. Szívesen kipróbáltam volna, hogy ha ketten vagyunk ugyanazon a pályán, akkor mi sül ki belőle.”
 
- 2009-ben ugye te helyettesítetted Gábort a Balatonring Racing Team-nél. Neked milyen tapasztalataid voltak a csapattal kapcsolatban?
- Németh Balázs: „A csapat és a szerelők is nagyon profik voltak, hiszen korábban igen neves versenyzőket segítettek, így maga az alakulat kifogástalan volt. Sajnos mivel újonc versenyző nem mehet gyári géppel, Gábor motorját elvették tőlem, azt Di Meglió kapta meg, én pedig az ő félgyári motorjával versenyeztem

- Ha nem dől be a Balatonring projekt akkor szerinted még mindig a MotoGP-ben lennél?
- Németh Balázs: „Erre nehéz válaszolni, mivel ez sok mindentől függ, de azt gondolom, hogy a hatszázas Moto2-es gépeknek köszönhetően meg lett volna a lehetőségem a bizonyításra és jó eredmények elérésére.”
 

 

- Visszavágyódsz a MotoGP-be?
- Németh Balázs: „Úgy mondanám, hogy igen is meg nem is, mivel a Supersportban nincsenek akkora különbségek egy gyári hátterű versenyző és egy privát csapatban szereplő pilóta között. Aki például a Moto2-ben megkapja a legújabb fejlesztéseket az akár a dobogóért vagy a győzelemért is mehet, míg aki nem az 10-15 hellyel hátrébb kénytelen harcolni. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy már korántsem akkora a presztízskülönbség a két sorozat között mint pár évvel ezelőtt. Jóval nagyobb az átjárhatóság.”
 
- Beszélhetünk olyanról, hogy félelem faktor? Vagy amelyik pilóta azt mondja, hogy nem fél, az hazudik?
- Németh Balázs: „Szerintem vb szinten senki sem fél, aki pedig igen, az nem igazán számíthat jó eredményekre. Igazából olyat nem kell tennünk, hogy kiiktatni a félelem faktort, mert ami nincs, azzal értelemszerűen nem is lehet mit kezdeni.”
 
- Melyik esést neveznéd meg a legnagyobb bukásodnak? Mi pergett le akkor előtted, mire gondoltál?
- Németh Balázs: „A legnagyobb esésem azon a bizonyos 250-es teszten történt még 2009-ben Valenciában, amikor eltörtem a kezem. Az egész úgy történt, hogy felmentem a pályára, mentem egy lassabb kört, majd amikor végig értem, akkor a Di Meglio bejött elém és mivel a szerelőkkel megbeszéltük, ezért próbáltam tapadni rá és egyből felvenni vele a tempót. A valenciai ringen az első három kanyar balos, és csak azok után következik egy jobb kanyar, ahol elestem. Valószínű azért, mert túlságosan lehűlt az abroncsom jobb oldala és nem tapadt rendesen. Az esetet követően azonnal bevittek a valenciai kórházba és el is láttak. Hogy ilyenkor mire gondol egy versenyző? Én azt hiszem, ahogyan én is, úgy a többiek is arra, hogy vajon mikor ülhetek ismét motorra, valamint, hogy meddig tart a felépülés és ez idő alatt mennyi versenyt kell kihagyni, hogy fog kihatni a szezon többi részére. Ami szerintem ilyenkor nagyon fontos, hogy minél hamarabb visszaüljünk a motorra, mert minél több időt hagyunk ki, az annál jobban meglátszik majd utána.”
 

 

- Ezek a dolgok tudatosulnak benned a bukás során, vagy sem?
Németh Balázs: „Akkor nem volt ilyenről szó, mert minden olyan gyorsan történt. Arra emlékszem csak, hogy elveszítem az uralmam a motor felett, a következő pillanatban pedig már a kavicságyban vagyok. Ezt követően egyből felpattantam és csak pár pillanat múlva kezdtem érezni, hogy valami komolyabb gond van a kezemmel.”
 
- Melyik volt életed legjobb versenye? Amire a legszívesebben emlékszel vissza?
Németh Balázs: „Életem legelső futama is igen emlékezetes, azonban a 2011-es silverstone-i viadal is egy örök emlék marad, pláne, hogy hátulról kellett felküzdenem magam, így nem egy izgalmas előzés és momentum történt a futam során. Nagyon jó érzés volt, hogy néhány kör végén láttam magam előtt az élmezőnyt, ami egyfajta pozitív visszajelzés volt a részemre, hogy a versenytempó megvan.”
 
- Melyik a kedvenc versenyhelyszíned?
Németh Balázs: „A portimaói ringet nagyon szeretem, mivel a szintkülönbségek miatt élvezetes rajta menni, illetve kedvelem a brnói pályát is. Utóbbin motoroztam  a legtöbbet. A magyar szurkolók ide mindig kiváló hangulatot varázsolnak.”

Írta: Tóth Márton István & Forgó Ariel János